Kari :D

Khm..... nem múlik... az a lábujjhegyes sztori.
Kezdem elhinni...... jéééééééééééééééé megtörténik velem.... mégis megtörténik.
...és már nem félek a karácsonytól.. nem leszek rosszul a gondolattól, hogy idén is lesz.... már nem rettegek hazajönni... és már tudom, hogy nem vagyok egyedül... van ám olyan csöpögősentúláradóanközhelyesenboldog érzés... nincs is közhely... jó újra felfedezni, hogy jóóóóóóóóóóó.

Már enged látni... már engedem, hogy lássak... már nem kapaszkodom... menni akartak... két ecetfa áll az utcán - anyám kedvence volt, mindig azt mondta, szereti az illatát. Grrrrrrrrrrrrr... az egyik teljesen kopasz.... a másiknak minden levele ép. ............. a húsvéti kaktusz hozott egy virágot. Most. Pedig hol van még a feltámadás.... Ja: karácsonykor szült.... Karácsonykor születtem. Jók ezek a jelek. Úgy van jelentésük, hogy nincs is...

Jóóóóóóóóóóóóóó : D

........... most már írok ám majd vidámat is!

mert... csak lábujjhegyen.... csak halkan... B O L D O G V A G Y O K. (most : D )

Kezdete.

Vége.

Közlésvágy

------------------ KÖZLÉSVÁGY ----------------------

HAHÓÓÓÓÓÓÓ!!! Van itt valaki???

Alázat

Na még egy.
Két hónapja dolgozom ott, ahol. Igen, igen: Dilettantiából kirúgtak. Sajnáltam magam piszkosul: kihalt a családom, tök egyedül maradtam - ennél a mondatnál mindenki reménykedve megkérdezi, hogy de legalább egy nagybácsid van, nem?! NEM, nincs. To-tá-lis e-gye-dül-lét. Ízlelgetem... Nem tudom megszokni. Feldolgozni.. Mindegy, erről majd máskor. Szóval: meghal mindenkid, kölcsönt törlesztesz, no meg a rezsi, és még ki is rúgnak. K.O.
Nem gondolni semmire...
Túlélni...
A legrosszabb már megtörtént. A többi smafu.
Felállok - muszáj.
Mindenki azt mondja: erős vagyok.
Tudom.
De - bocsássatok meg érte: gyenge szeretnék lenni.

Kalapos - erről majd később :)

Hi all ! :D

Gondoltam egy überlaza kezdéssel indítok...

A minap ültem a turiban: folyosó, padok, szemben egy néni - bár lehet, hogy fiatalabb mint én: a megélt élet és a pia sokat rárak a vonásokra. Mesélt.... kedve volt. Örült, hogy kérdezem. Örült, hogy nem csodálkozom rá kerek szemekkel: "jééééé, tényleg wc-s néni?!" Pedig rácsodálkoztam. Magamban. Ugyanolyan gyarló vagyok, mint a többiek, persze.

Igazából hangulata volt az egésznek: savanyú, fáradt, törődött, reménytelen, ráncos, kiszolgáltatott... ahogy kért és nem kapott (betegállományt), ahogy ült, ahogy ment, ahogy állt... az egész testtartásában a kérdőjel. Meg a "nincs" súlya. A semmié.

Utópia

Esik.... Hogy lesz ebből így valaha boldog blog?! Vagy ez nem ok-okozati összefüggés?

Ááááááááááááá.... jöttem a villamoson és magának akart... Pedig utálok sírni. Főleg mások előtt. Éreztem, ahogy elindul... ahogy véggigördül... pedig úgy szorítottam az állkapcsom, de a könny volt az erősebb.
Nem fog elmúlni, tudom.
Visszavonhatatlanul elment.
Iszonyatosan egyedül vagyok.

.........az elmondhatatlan.......

Érezted már, hogy megszakad a szíved?
Egyszer megpróbálom szavakba önteni a veszteséget. Az űrt... A hiányt... A nincs fájdalmát...
Egyszer.... Amikor majd tudok róla beszélni.

Dilettantizmus

Dilettantizmus.
Tehetetlenség.
Düh.
Kiszolgáltatottság.
Félistenek.
Érinthetetlenek.
Hibát hibára.
Övék a homokozó.
Számonkérhetetlenek.
Plebs.
Mindenért felelősek.
Na ez van.
Ezt nevezzük mun-ka-hely-nek.
Ezt?!

------------pedig ez is csak egy újabb közhelygyűjtemény----------------

Magamnak

Igazából magamnak írok - gyerekkoromban többször nekifutottam a napló vezetésnek, de pár napnál tovább sosem jutottam. Semmi felelősségérzet, semmi kötelességtudat... Csak a fellángolás - egész egyszerűen pár nap alatt meguntam az egészet.

Húsvét van. Az anyura gondolok - ilyenek ezek az ünnepek: ha elmegy valaki, értékelni tudod úgy, ahogy amikor veled volt soha. Mindig készített nekem kis kosárkába kis műfűvel kis húsvéti nyuszit. Meg tojást. Sokszor gyűlöltem a húsvéti estebédeket, a sonkázást, azt hiszem elsősorban apám - ő sem él már - miatt.
Semmit sem kívántam még annyira, olyan erősen, mint most, hogy bárcsak gyűlölhetném még egyszer. Hogy bárcsak szerethetném még egyszer. Aztán megint. Aztán megint...

De meghalt. De meghaltak.

Régen volt...

Idő van... idő van... pontpontpont - erről le kellene szoknom ! - pontpontpont ..... : D
Szóval a blog bejegyzésért kiállt - de ha nem, akkor is írok.

Ma találkoztam egy barátommal. Rég láttuk egymást - nyolc éve is van már. És igaz: onnan, ahol abbahagytuk. Ütnek ezek a sztereotípiák.

Szüret

Hiányérzetem van..... Hmmm... Terem vagy teremted?

Hé, hát hol lehet célokat szüretelni?!

félelmek...

------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------
-----------------------------------
---------------------------
------------------
------------
--------
----
.......................................és ez így lenne jó..............................

alíz (who the f..... is alice? )

.....nos hát megnéztük. Halleluja!!!!
Film közben nem jutott eszembe, hogy éhes vagyok, hogy pisilni kéne, hogy jajmégegyóraavégéig... Na de pont ennyi, semmivel sem több. Ja meg a végén az összenézés: "hááááát, egyszer elment"- ami egyértelműen a csalódás kategória.
Persze lehet, hogy a 3D vágott volna - na de mezei moziban voltunk, 3 d nélkül... Csupaszon, pőrén látva a filmet . : )
Nekem hiányzott... hiányzott... mi is? Minden. Az animáció nem tetszett, a mozgások esetlenek, nem valósághűek voltak. A színészeknek nem igazán volt miből kihozni a legjobbat, ráadásul a smink/maszkírozás még azt a keveset is meggátolta, Alice mimikája meg.... Volt neki egyáltalán olyanja?! (Johnny Depp nagy kedvenc - ezt azért leírom. Lehet, hogy ha nem szinkronizálva nézzük meg.... talán... és tudom, nem rajta múlott: de nem kellett volna táncolnia a végén. Nagyon nem.)
Kéne valami katarzis....érzem én ám.... mert mégis csak egy timburton.... Megvan!!!!!!!!
A Für Anikó? Na, ő nagyon jó volt!

Indiántánc

Tadadadammmmmmmmmmm...
Most akkor van blogom. Juhéééééé! Majd írok okosságokat... : ))