2010. december 6.

Kari :D

Khm..... nem múlik... az a lábujjhegyes sztori.
Kezdem elhinni...... jéééééééééééééééé megtörténik velem.... mégis megtörténik.
...és már nem félek a karácsonytól.. nem leszek rosszul a gondolattól, hogy idén is lesz.... már nem rettegek hazajönni... és már tudom, hogy nem vagyok egyedül... van ám olyan csöpögősentúláradóanközhelyesenboldog érzés... nincs is közhely... jó újra felfedezni, hogy jóóóóóóóóóóó.

Már enged látni... már engedem, hogy lássak... már nem kapaszkodom... menni akartak... két ecetfa áll az utcán - anyám kedvence volt, mindig azt mondta, szereti az illatát. Grrrrrrrrrrrrr... az egyik teljesen kopasz.... a másiknak minden levele ép. ............. a húsvéti kaktusz hozott egy virágot. Most. Pedig hol van még a feltámadás.... Ja: karácsonykor szült.... Karácsonykor születtem. Jók ezek a jelek. Úgy van jelentésük, hogy nincs is...