Pedig....

....pedig úgy vártam... minden percben azt kívántam, menjen el.... elmondtam százszor, magamban, neki, hogy most menjen, amíg még emlékszem a szépre.... úgy frusztrált a puszta jelenléte, olyan ijesztő volt, hogy ennyire nagyon kimért, hideg és savanyú tudok lenni. Kihoztuk egymásból, ebből a kapcsolatból amit lehetett. Ennyi volt benne. Tudom. Akartam. Vége, csak legyen vége. Elment.
Hülye lennék, ha azt hittem volna, hogy nem fog fájni. Fáj. Amőba lennék, ha nem így lenne.

Lúúúúúúúúúúzer

Vettem végre egy fülhallgatót az Ipodomhoz - kb. egy hónapja tervezgettem. Gondosan választottam: legyen rajta basszus meg magas hangok, külső zajszűrés, ez-az...
Szeretem a zenét. Meg igen: szeretem - tök antiszociálisan?? - kizárni a külvilágot.
Alig vártam, hogy az enyém legyen: eljöttem a kasszától, feltéptem a csomagolást, installáltam... Ipod lemerülve.
Két hét szabin vagyok. És hol a töltő??? Na hol??? IGEN! A melóhelyemen a fiókban.
Hogy én mekkora lúzer vagyok! : )

Ps.: a melltartómat is csak elöl tudom bekapcsolni. Ehhhhhhhhh.

Cranberries

Multinál dolgozom. Majd' három hónapja.
Minden nap azon kapom magam, hogy munka közben a zombie-t dúdolom.
Mert igen.

Genesis

Álmodtam.... Elvittem üdülni. Egyedül maradt ott is. Egyedül hagytam ott is. Bóklásztam valahol. Valahol máshol. Felhívtam telefonon. Azt mondta, rosszul érzi magát, de nenenenenene, ne rohanjak vissza, maradjak. Kibírja. Bár nem kap levegőt...
Pályaudvar...Kapkodás....Kétségbeesés... Jegyet akarok venni. Azonnal. Menni vissza. Azonnal. De nincs jegy... Elkéstem.
Reggel levettem egy könyvet a polcról. Találomra. Az ő kézírása volt benne egy cetlin, ami hirtelen relikviává vált. "Vigyázz magadra, este hívlak..."
Keleti. Autók... Egyiken a felirat: genesis.
Itt volt velem.

Végtelen

.......... és jó lenne egyszer megcirógatni egy repülőgép hasát az égen............