Pedig....

....pedig úgy vártam... minden percben azt kívántam, menjen el.... elmondtam százszor, magamban, neki, hogy most menjen, amíg még emlékszem a szépre.... úgy frusztrált a puszta jelenléte, olyan ijesztő volt, hogy ennyire nagyon kimért, hideg és savanyú tudok lenni. Kihoztuk egymásból, ebből a kapcsolatból amit lehetett. Ennyi volt benne. Tudom. Akartam. Vége, csak legyen vége. Elment.
Hülye lennék, ha azt hittem volna, hogy nem fog fájni. Fáj. Amőba lennék, ha nem így lenne.