Utazom a buszon. Minden napra jut egy történet, vidám, szomorú, elgondolkoztató, bosszantó... Életszagú. Ha tehetném, egészen szenvtelenül figyelném az embereket. Ha tehetném, minden nap készítenék fotókat pillanatokról. Ha tehetném, elmondanám, hogy nem kell félni. Miközben én is félek egy csomó mindentől, persze. De a másiktól nem. Véleményektől nem. A felszabadultság csak kevés ember sajátja, a szorongás az úr. A megfelelésvágy. A kötelességtudat. Nincsenek nagy gondolatok: feel free, ott belül legalább.
eziscsakegyunalomigismertgondolat.
"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése