Magamnak

Igazából magamnak írok - gyerekkoromban többször nekifutottam a napló vezetésnek, de pár napnál tovább sosem jutottam. Semmi felelősségérzet, semmi kötelességtudat... Csak a fellángolás - egész egyszerűen pár nap alatt meguntam az egészet.

Húsvét van. Az anyura gondolok - ilyenek ezek az ünnepek: ha elmegy valaki, értékelni tudod úgy, ahogy amikor veled volt soha. Mindig készített nekem kis kosárkába kis műfűvel kis húsvéti nyuszit. Meg tojást. Sokszor gyűlöltem a húsvéti estebédeket, a sonkázást, azt hiszem elsősorban apám - ő sem él már - miatt.
Semmit sem kívántam még annyira, olyan erősen, mint most, hogy bárcsak gyűlölhetném még egyszer. Hogy bárcsak szerethetném még egyszer. Aztán megint. Aztán megint...

De meghalt. De meghaltak.