Kalapos - erről majd később :)

Hi all ! :D

Gondoltam egy überlaza kezdéssel indítok...

A minap ültem a turiban: folyosó, padok, szemben egy néni - bár lehet, hogy fiatalabb mint én: a megélt élet és a pia sokat rárak a vonásokra. Mesélt.... kedve volt. Örült, hogy kérdezem. Örült, hogy nem csodálkozom rá kerek szemekkel: "jééééé, tényleg wc-s néni?!" Pedig rácsodálkoztam. Magamban. Ugyanolyan gyarló vagyok, mint a többiek, persze.

Igazából hangulata volt az egésznek: savanyú, fáradt, törődött, reménytelen, ráncos, kiszolgáltatott... ahogy kért és nem kapott (betegállományt), ahogy ült, ahogy ment, ahogy állt... az egész testtartásában a kérdőjel. Meg a "nincs" súlya. A semmié.